Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és túl, élt két zenészlegény Európa szívében, egy cseppnyi földön, amit Magyarországnak hívtak.

Keresték és kutatták szerencséjüket a munkájukban, jártak hegyen-völgyön át, és tudták, hogy a felhők felett mindig kék az ég, és érezték, milyen fontos, ha az ember szeretné, ha szeretnék. Bíztak benne, hogy előbb-utóbb kis országukban is magyar lesz mindenki, részegen vagy öregen. Egyszóval jártak külön utakon, de egyszer csak egy keresztúton összetalálkoztak. Úgy döntöttek, innentől közösen járják tovább az élet kacskaringós és gyönyörű útjait, amik kanyarognak egyszer fent és egyszer lent. 1998-at írunk ekkor.

Úgy hívták a két zenészlegényt, hogy Köteles István és Váradi Jenő. Mindketten érezték már, hogy az élet mostoha, de azt is tudták, mennyire igaz az üzenet, hogy szíved mélyén őrizd meg és ne add fel soha a reményt, így aztán zenekarrá alakultak. Ahogy az újszülött gyermeknek nevet választ az édesanyja évezredek óta, úgy keresték ők is a saját, közös nevüket. Nem volt jobb ötletük, mint hogy a saját nevükből kiindulva magyar mozaikszót alkossanak, a Kötelesből így lett Ká, a Váradiból pedig Vé. De szerették volna a magyarságukat, az identitásukat és a hazaszeretetüket a zenekaruk nevében is kifejezni, nem pedig hangzatos és  idegenül csengő, divatos nevet találni. Így, mivel csak ketten alkották az együttest és magyar kifejezést kerestek, hosszas tanakodás után amellett döntöttek, hogy legyen Dupla az előnevük.

Megszületett hát a Dupla KáVé. Mindez történt sok-sok évvel ezelőtt, és ők fáradhatatlanul mesélik – ha megkérdezik tőlük, honnan is ered a nevük – ezt a történetet. Itt a vége, fuss el véle, de ne szomorkodj, mert a Dupla KáVé-nak nem lesz vége :)